Ismét üdvözlöm az éhes Padányis, blogolvasó diáksereget.
Először is elmesélem az újságot, hogy Szőke Katalin tanárnő (öhmm öhmm...) személyesen kért meg arra, hogy ételkritikáim írását folytassam, mert az ifjúságnak tetszik. (a tanárnő egy nyelvtan 5-össel is buzdított a blogolásra, úgyhogy látjátok fiaim, érdemes szerkesztőnek lenni. ;) )
Hát ha valóban ez kell a népnek, ám legyen. Ízlelőbimbóitok nem maradnak szárazon.
Íme a tegnapi gyöngyszem:
A tegnapi menü csirkecomb galuskával, meg leves volt, de mint tudjuk a leves nem számbavehető. De szó szerint. Ugyanis ez a narancssárga (mé' mégis milyen színű lenne egy tisztességes padányis előétel?) igencsak összehúzta a szemöldököm és egyéb szerveim.
A főtt csirkecomb a Padányi menzáján egy külön világ. Egy életérzés. A pipi lába éppenhogy még szalad, kaparászik a tyúkólban. Tehát bőröstül adják, kevésbé átfőzve. Készítettem egy függeléket, hogy miként eszünk egy Padányis csirkecombot.
Használati utasítás a Padányi menzáján kapható csirkehús elfogyasztásához:
1. Fogd a hegyes végű evőeszközt (villa, mer kést mi nem kapunk. *részletek lejjebb).
2. Finoman kapargasd le a bőrkéta csirkecombról. Ha nagyon elvetemült vagy, meg is eheted.
3. Kezdd el egyetlen evőeszközöddel marcangolni a puha húst. (Kerüld a véres ereket, folyós részeket.)
4. Tedd a szádba, nagy mennyiségű körettel együtt.
5. Ha van még hozzá gusztusod, a 3-as ponttól csináld újra a folyamatot.
Figyelmeztetés! A csontot és egyéb állati eredetű maradékot NE dobd ki! Tedd az infopont melletti bukszusba, hogy Ilonka (Veszprém szabad kutyája) jól lakhasson vele, ha már neked nem sikerült.
*én nem tartom helyesnek, hogy Mi, diákok egy ilyen nehéz étekhez nem kapunk kést, csak a tanárok. Valószínűleg (mivel a mai kajához már kaptunk vágóezközt) féltik az életünket, nehogy kárt okozzunk magunkban a csirkehús és a naranccsárga leves együttes mámorító hatása alatt.
A mai áldás:
A levesre ugyanaz a kommentárom, mint az előbb említettem. A mai lé szakasztott ugyanúgy nézett ki, mint a tegnapi, csak más volt a neve.
A pulykahúsra (rizzsel és salátával) nem lehetett panasz egyáltalán. Az én tányéromról mind elfogyott. És igen. Finom volt.
Desszert is volt ám! Egy meggyes tortaszelet, jó kis tejszínhabbal a tetején. Sajnos "kemény" fogyókúrám miatt lemondtam róla, de szerencsére sikerült gazdát találnom neki.
A Csirkecombom legyen veletek, és további jó étvágyat kívánok a Padányis diákságnak!
