Sziasztok!
Kicsit késve bár, de a "technikai okokat" elhárítva végre beszámolhatok a nyári történésekről. (az apróbetűs részben megjegyezném, hogy füzet helyett inkább itt, a blogban prezentálnám a nyelvtan házimat, miszerint írjak a vakációról.) Íme.
Június közepén kiegyensúlyozott lélekkel, vidám arccal, matrózblúzban elhagytam az iskola kapuit, és mélyen belecsobbantam a nyár kellemesen meleg tudatába.
Persze, még az iskolapadban csöndben ülve elterveztem, mit is fogok tenni-venni ebben a gyönyörűséges két hónapban. Sokáig rágódtam ezen a problémán, de hazaérve, ünneplő ruhámat a földre vetve arra jutottam, hogy: SEMMIT! Hisz' a nyárnak ez a lényege. Vagy nem?
Hát nem. Júliusban egy médiatáborban töltöttem el 10 alvásmentes napot Balatonfenyvesen. Profi munkát végeztünk: vagy dolgoztunk, vagy buliztunk (esetleg a kettőt egyszerre). Az "Álommanót" több liter energiaitallal sikerült távol tartanunk. Néha még balatonozni is volt időnk, olyankor mindig betoltunk egy palacsintát a helyi fogadóban, az ott már legendássá vált 'Nádasban'. Szakmai tábor lévén sokat tanultam ott, rengeteg új arcot ismertem meg. Aki a médiával szeretne foglalkozni, egyszer mindenképpen menjen el ebbe a táborba. Jó buli, és hasznos: www.due.hu
A maradék nyarat augusztusig itthon, illetve Pétfürdőn vészeltem át, ahol az unokatestvéreim fatális hülyeségeivel fárasztottak le (jó értelemben). Péti látogatásaimból mindig három dolgot hozok haza. A rántotthús szagát: ami a Mamánál mindig van. Plusz három kilót: a Mama specialitása a gesztenyés süti, meg a meggyes piskóta. Hmmmm.... Valamint mély érzelmeket Justin Bieber iránt, ugyanis unokatestvérem 2 nap alatt képes teljesen rámragasztani az úgynevezett "Bieber-fevert". Brr... Szenvedjetek Ti is!
Augusztusban volt számomra a nyár fő attrakciója: a Sziget fesztivál. Szüleimmel kézenfogva sétálgattam a tömegben, néha belehallgattunk 1-1 jazz koncertbe, este 8-kor megtekintettük a Világzenei-nagyszínpad műsorát, elfogyasztottunk egy üdítőt és éjjel 11-kor hazautaztunk.
...
Aha. Ja. Valóban a szüleimmel mentem a Szigetre. Amikor éppen nem szorongattam a kezüket, anyám elárasztott 200 SMS-el, amiből csak 180-ra válaszoltam, mert... Öhm. Dolgom volt.
A fesztivál első napját a hörgősmetál zenekaroknak szenteltem. Ill Nino koncerten egyedül azt sérelmeztem, hogy nem játszották el legnagyobb slágerüket a "This times for real"-t ismertebb címén a "VÁÁÁJ?"-t. (Pedig csak ezért mentem el...):
A Children Of Bodom zúzdáján az alábbi kérdések merültek fel bennem: az énekes Alexi Laiho aprócska testéből hogyan jönnek ki ilyen hangok? És a mögöttem álló gót(nak kinéző) csaj miért visít kidülledt szemekkel, mikor a 160 cm-es Alexi a színpad bal oldalára áll? Felfoghatatlan dolgok ezek... A Road koncerten összetettem a két kezem, "végre magyar számok, amit lehet tisztességgel ordítani..."
Újult erővel visszatértem szombaton, célom a Tankcsapda volt. Érdekesség, hogy az első sorban mellettem egy Padányis tanárnő hangosabban skandálta a TANK-CSAP-DÁt, mint én. Ha kitalálja valaki, ki lehetett az a tanári karból, adok neki egy csokit. Vagy jövőre fizetheti Sziget jegyem.
Amikor épp nem volt program, egyedül (vagy anyámmal) jártam a Sziget csodálatos világát, és ismerkedtem A Néppel.
Augusztusban elbassssz...usgitározgattam a maradék időt: (reklám)
A címen már többen fennakadtak ("nade katolikus iskolába járunk"), de szerintem ezen lépjünk túl, és élvezzétek a "zenét" inkább. :D
Aztán előzetes bejelentés nélkül megérkezett a szörnyűséges szeptember.
Megfogadtam, (mint minden év elején) ezévben jól fogok tanulni. Meglátjuk mi lesz belőle... Szurkoljatok!
Üdv: PöDe
