Biztos sokan epekedve várják ezeknek a napoknak az eljöttét. A többség nyílván azért, mert ilyenkor "nincs iskola". Óhdejó :D Bennem is van egy ilyen, hogy mennyire jó, hogy van ez a lelkinap, így nem kell tanulni :D De vannak olyan emberek és okos kis diákok, akiknek ez, azért többet jelent, mint egy egyszerű "nemkelltanulni" napot. Alapjáraton az elmélkedések egész jók. Nyílván pap függő a dolog, hogy ki mennyire komoly, illetve vicces papot "fog ki". Ezen higgyétek el, sok múlik. ^,^

Igen sok pap jött megint a suliba, hogy két nap alatt, a mi ELÉGGÉ bűnös és elborult elménkkel foglalkozzon :D Kire ilyen, kire olyan hatással volt. Rám kifejezetten jó hatással volt :D (nyílván nem sokan vagytok kíváncsiak a véleményemre, de a szólás szabadság értelmében leírom xD) Szóval nekem nagyon tetszett, bár ez nem minden évben van így. :D De most, mivel VOLT min gondolkodnom, ezért egészen jó, hogy volt. Meg, hogy éppen MOST volt.

Elég nehéz lenne, nekem egy személyben leírnom, hogy milyen volt minden évfolyam lelkigyakorlata, mert a lelkes padányis diákok, akiket megkerestem, hogy segítsenek, csak ígérgettek, vagy még azt sem :D de mindegy is xD én elszórakozok ezzel a bloggal xD

Szóval, a mi gyakorlatunkat György atya tartotta. Nekem nagyon szimpatikus volt az úr egyébként. Már a bejövetele is olyan kis "bohókás" volt xD Sok szép dologról mesélt, szerintem felesleges még egy lelkinapot tartani és leírni mindent, ezért ezt most nem teszem meg. szavakban inkább.

társ <;> az élet parancsolatai <;> Benőke <;> busz <;> szigorlat <;> Paul(személyes kedvenc xD) <;> lelki cukorka ..

És mivel voltam olyan ügyes kislány és utána jártam a Paulos történetnek, ezért azt nyugodt szívvel másolom ide be. Olvassátok el, talán másfél perc az egész és nagyon tanulságos.

Azt hiszem, a mostani lelkinapra nekem ez a "lelkicukorkám".
Szopogassátok egészséggel :D

< MICSODA BÁTY! >

Paul barátom karácsonyra autót kapott a bátyjától. Szenteste, mikor munkája végeztével kilépett az irodából, egy bámészkodó kölyköt talált a csillogó új kocsi mellett. - A bácsié ez a járgány? - A bátyámtól kaptam karácsonyra - bólintott Paul. A fiúcska elképedt. - Csak úgy kapta, magának nem is került semmibe? Hű, de jó volna, ha. . . Megakadt, de Paul persze jól tudta, mit akart mondani. Nyilván ilyen testvért szeretne magának. Ám amit végül hallott, attól tátva maradt a szája. - De jó volna - kezdte újra a kislegény -, ha én is ilyen báty lehetnék. A barátom megdöbbenve nézett rá. - Nincs kedved furikázni egyet? - szaladt ki a száján. - Naná, hogy van! A gyerek beszállt, de alig indultak el, ismét megszólalt: - Bácsi kérem, nem kanyarodhatnánk a házunk felé? Paul elmosolyodott. Sejtette, mi jár a srác fejében. Szeretne felvágni a szomszédok előtt, hogy milyen pazar kocsival szállítják haza. Azonban ismét tévedett. - Tessék szíves lenni megállni annál a kapunál! A fiú beszaladt a házba, majd kisvártatva Paul hallotta, hogy jön visszafelé, de nem túl gyorsan. Nyomorék kistestvérét cipelte magával. Leültette a bejárati lépcsőre, aztán az autóra mutatott. - Látod, öcsi, erről beszéltem. A bácsi a bátyjától kapta, neki egy fillérjébe se került. Ha megnövök, pont ilyet veszek neked, akkor majd te is láthatod a karácsonyi kirakatokat, amikről annyit meséltem neked. Paul kiszállt, és előreültette a kistestvért. A nagyobbik gyerek betelepedett a hátsó ülésre, és emlékezetes karácsonyi sétakocsikázás kezdődött. Azon a szentestén Paul megtanulta, mit jelent a mondás: Jobb adni, mint kapni!