Október 21-22.-én matrózblúzban (látványosan) szenvedett az iskola minden leánygyermeke, és öltönyben feszített az összes férfiember... De miért is?
Október 21.-én azaz a csütörtöki napon iskolánk látogatást tett a Petőfi Színházban, ahol a Noszty fiú esete Tót Marival című Mikszáth művet nézhettük meg.
Rövid történet, ha valaki esetleg lemaradt volna e nívós eseményről:
"A Noszty família Bontó vármegye egyik ősi családja. Van egy haszontalan, jóképű fia és egy szép, férjhez adandó lánya. Az apa Kopereczkytől kér anyagi segítséget, s mivel nem tudja visszaadni, cserébe a lánya kezét ígéri a buta, de gazdag Kopereczkynek. Ám hozományt nem tud adni, ezért kijárja, hogy főispán legyen a veje a vármegyében. De nemcsak lányuk számára akarják biztosítani a vagyonos, előkelő házasságot, hanem fiúkat is kellő hozományhoz szándékozik juttatni a család. Így indítanak csatákat Tóth Mari óriás vagyonáért." - forrás: www.petofiszinhaz.hu
Nekem tök tetszett, a Noszty Feri (Gere Dénes Ákos) sármos volt, a Tót Mari (Dobra Mária) meg csinos. De a vastapsot mégis csak a kicsit pocakos, pirospozsgás arcú Vajda Károly színművész kapta.
Volt az előadásban "eksön", humor, meg ami a népnek kell.
Október 22.-én megelőlegeztük az '56-os megemlékezést. Idén az eseményeket a 10.A-sok vitték színpadra, Hordós Csaba rendezésével. Az előadás igen modernre (mondhatni "ütősre") sikerült, néhány bizarr elem, szimbólum is belekerült.
A színpadon több tíz talpig fekete diák, a hangszóróból forradalmi zene szól. Óriás vörös ököl, fehér zsákok, hatalmas papírrepülő és az iskolai műsorok állandó kelléke, a lepedő. A hangulatot fokozta (és a műsoridőt kitöltötte) az a 7 perces emlékvideó, melyben eredeti, néhol elég durva filmfelvételek láthatók a forradalomról, kellemes zene társaságában:
A teljes megdöbbenést viszont az óriási (filmvászonnak is használt) lepedő lehulltával, egy felakasztott "forradalmár" jelentette. Mindenkin átszökött az a bizonyos "hidegrázás", a katarzis furcsa érzése.
A kicsi, általános iskolás gyerekek nem tudom hogy fogták fel a műsort, ami még néha a nagyobbakat is rémülettel töltötte el.
Szerintem elég színvonalas, (kicsit elvont) dolgot ütöttek össze a 10.-esek, de nyilván ez a "mozgósszínház" nem mindenkinek nyeri el a tetszését.
***
Szóval reméljük nem csak az jött le ebből a két napból, hogy "jajmár, full kényelmetlen ez a matrózblúz...", hanem a kultúra tömény füstje elborította a diákok agyát, és nem hagyta, hogy ezen rágják magukat, hogy minek kell az ünneplő.
