Ha valaki elvonási tüneteket produkált az előbb említett termékek hiányában, A Padányi sulibulijában maradéktalanul kielégíthette igényeit...
Az új DÖK akcióba lendült, rögtön szervezett egy sulibulit. A DJ este 7-től igényes zenét szolgáltatott. A stroboszkóp monoton villogásától néha azt hittem rámtör a szájhabzás. A füstgép pedig vagy bekapcsolva maradt, vagy én nemtom, de a tanárok már kétségbeesve tárcsázták (volna) a tűzoltókat, ha nem szólunk, hogy "ne tessék aggódni, ez a program része!" és hogy ÁjKenGetMáj Szetiszfeksön...
Voltak akik mindent megtettek a partihangulat érdekében, de a magassarkú-cicanadrág-miniszoknya kombó sajnos a Padányiban nem érte el a kívánt hatást. Ellenben az 50 forintért kapható zsíroskenyér hihetetlen népszerűségnek örvendett. Merész vállalkozás egy buliban (ahol köztudott, hogy pasizni kell meg csajozni) hagymás kaját osztogatni, de lehet hogy valakinek bejön a "most jöttem a hagymaevőversenyről, járunk?" duma...
Viszont egy dolog volt, amiért érdemes volt visszamenni este az iskolába. A TEA. Azt nagyon eltalálták, riszpekt! Sajnos később azt is felváltotta a savanyú (és hideg) limonádé.
A remények és a népek 21 óra körül kezdtek szétoszlani. A jövőben szerintem az élőzene kifizetődőbb lenne (főleg 200-300 forintért), mint annak idején a Metronóm. Azok jó bulik voltak, és nem csak a 9. évfolyam ment rázni mindenféle testtájait...
Ezt a számot küldeném Krisztián bácsinak, aki megadta nekünk azt a felejthetetlen élményt, hogy láthattunk egy 2 méteres hittantanárt hagymás zsíroskenyeret majszolva táncolni a "szekszibiccsre." Köszönjük!
